Két dolog amihez szeretnénk néhány gondolatot  fűzni:

1.Az egykori „Kicsi műhelyek" szerepe így idő múlásával már megállapítható, hogy óriási lépés volt. Az első a sokból, de előbbre vitt. A Bozsik programok is nagyon sokat segítettek a fejlődésben. Ténylegesen csak ott éreztette az elvégzett munka a hatását, ahol volt  (és van) perspektíva a gyerekek előtt. Ahol nem (csak) szeszélyből, „szülői befektetésként", a saját csemetének csinálunk egy klubot, vagy menedzselünk egy csapatot, hanem a gyerekek érdekei mellett önzetlenűl a fociért is teszünk dolgokat. Szombathelyen a „lurkósoknak" mindíg is a HALADÁS  (Vas megye elsőszámú patináns klubja) volt és marad is a perspektíva. Nem Haladás Kft., nem Haladás VSE, hanem a HALADÁS. 2007-től gyerekeink fő továbblépési lehetősége az Illés Akadémia, ami azért is lett megalapítva, hogy legjobbjaink itt maradjanak Szombathelyen, Vas megyében, a HALADÁSBAN -nem a Lurkóban-, itt szerezzenek örömet a mi Szurkolóinknak.

A legjobbaknak, a lehető legjobb feltételek között, a lehető legjobb szakemberek irányítása alatt, a legjobbakkal kell edzenie és a legjobbak között játszania. Ezért kezdett el dolgozni egyesületünk már 1996-ban a LURKÓ.

Minden szombathelyi és vasi egyesület közös érdeke lenne – véleményünk szerint – az előbbi gondolat jegyében ténykednie.

De mivel Magyarországon élünk ez a legnehezebb, hisz önös egyéni érdekek és praktikák nehezítik a szombathelyi utánpótlásképzés helyzetét is.

2. Teljesen egyetértünk a cikkben leírtakkal a feltételrendszerrel,  a  pályaviszonyokkal, a szülőkkel kapcsolatosan. Sajnos kevés kivételtől eltekintve a legkisebbeknek jut a legrosszabb pálya. Mondják azt is, aki ilyenen megtanul focizni az a jó pályán még többet fog nyújtani. Lehet, de szerintünk nem.

Elmegy és abbahagyja, mert fű nélküli, göröngyös, gombás pályán, lepukkadt 5-ös labdákkal, a sötétben, világítás nélkül egymást sem találják meg a gyerekek nem a labdát.

Mi az ami a focihoz kötné Őt? Semmi, távozik. S abból próbálunk jó játékost nevelni aki maradt – vagy ügyes vagy nem. De dolgozni kell, mert előre senki nem tudja megmondani hogy ki mire lesz majd képes.

Véleményünk szerint a szülők nélkül nincs gyerekfoci. Ez szó szerint és áttételesen is igaz. Tapasztalatunk, hogy problémás szülők mindig is lesznek.

A többség, a többség azonban nélkülözhetetlen. Hogyan jönne edzésre a gyerek, ha a szülő nem hordaná? Nálunk ez fokozottan érvényes mert gyerekeink közel fele! nem szombathelyi! Vajon mi lett volna Kovács Istvánból (Videoton) és Németh Márió (Haladás)?

Előbbit szülei felváltva egymást beosztva, de mindíg behozták Vasvárról, utóbbit a nagypapa Vámoscsaládról hordta edzésre.

Most is van olyan játékosunk akit  közel 80 km-ről hordanak heti 3x edzésre. Csak köszönettel tartozunk a szülőknek, amit bevállalnak időben és anyagiakban is gyermekeikért, a Lurkóért, a HALADÁSÉRT. Különösen azért jár köszönet nekik, mert  tudjuk, hogy a nagyon nagy kisebbség lesz kiemelkedő, esetleg válogatott szintű  játékos.

Az Illés Akadémia és a Lurkó kapcsola azért is gyümölcsöző, mert a legjobbak számára egyenes út vezet a Lurkóból  a HALADÁSBA  – minden Illés Akadémiás játékos Haladás (kft.) igazolással rendelkezik – mert senkit nem küldünk el egyesületünkből mondván hogy tehetségtelen,  (ilyenkor az un. „B” csapatba irányitjuk ) s lehetőség szerint az azonos képességűek csoportjában, nagyobb esélye van a hiányosságok pótlására, a felzárkóztatásra. Aki ezt nem vállalja és más egyesülethez kíván igazolni attól békében elválunk. A minőségi képzés érdekében ezt be kell és be  kellett – a múltban is – vállalni. Nem „tagdíjfizető tömeget" kell egyesületünkben tudni, hanem  focizni tudó, akaró és szerető gyerekek közösségét. Nem azért hogy pár embernek legyen állása, megélhetése, hanem a szombathelyi HALADÁSÉRT, hogy jó és sikeres csapata legyen Szombathelynek.