Sárvár FC U16 – Lurkó UFC U16 6–1 (2–1)
Lurkó UFC U16: Nagy D. – Kevy (Kacsó, 67.), Hajba, Várnai, Szabó B. (Földes, 46.) – Tóth D. – Molnár M. (Verebélyi, 46.), Fábián (Farkas B., 54.), Mesics-Leiner (Szanyi, 54.), Vajda (Dénes, 61.) – Szár (Karáth, 46.). Vezetőedző: Somlai Roland.
Gólszerző: Fábián (45., 2–1)

A Regionális U16-os bajnokság Alap-csoportjának Észak-nyugati ágában Sárvárra, a bajnoki címre is esélyes SFC-hez látogatott a Lurkó UFC. A hazaiak kezdték jobban a mérkőzést, és húsz perc alatt kétgólos előnyt építettek fel. Feltolták a támadóikat, jól forgatott a középső középpályásuk, és a fellőtt labdákkal szerettek volna mögénk kerülni. A mieink a lehető legjobb pillanatban, az első félidő lefújása előtt betalált Fábián Dániel, így 2–1-es hazai vezetésnél mehettünk szünetre. Azonban a fordulás után is inkább zöld-fehérek akarata érvényesült. Ezúttal negyed óra is elég volt nekik újabb két gólt szerezni, így úgy tűnt, egy óra alatt eldőlt a mérkőzés. Mi mégsem adtuk fel, voltak gólhelyzeteink, ám ezek kimaradtak. A hajrában még kétszer betaláltak, végül tehát 6–1-re győztek, és az élre álltak a sárváriak. A Lurkó egyelőre ötödik a bajnokságban.

Sajnos a betegségből visszatérő, valamint kisebb sérülésekkel bajlódó kulcsembereink nem tudták tartani a tempót a sokkal erőteljesebb sárváriakkal, amit tulajdonképpen meg is tudok érteni. Ami viszont sokkal fájóbb, hogy minden élcsapatnak megvannak a góllövői, illetve kimagasló képességű játékosai, akikre példaként tekintenek a többiek, hiszen a hátukon viszik a csapatot. Nálunk is van ilyen játékos, aki adottságait illetően rendelkezik jó képességekkel, és lőhetne gólokat, adhatna gólpasszokat, de nálunk valahogy ez nem jó játékkal és vezéregyéniséggel párosul, hanem sajnálatos módon rossz hozzáállással. Érthetetlen számomra hogy valaki így álljon az egészhez, mástól veszi el a lehetőséget, más szórakozását rontja el. Azt el kell tudni fogadni, hogy olyan ellenféllel szemben, mint a Sárvár – ahol a Sinka egy maga rúg 3 gólt meg előkészít hármat meccsenként – nekünk ezt csapatszinten van csak esélyünk kompenzálni, de ahhoz egy egy irányba húzó társaság kell, ami eddig megvolt. Nem az a nagy erény, ha gyenge csapatokat bucira verve, másnap az iskolába elégedetten lehet verni a mellényt, hogy mekkorát oktattunk. Ilyen csapatok ellen kell és lehet megmutatni, hogy még erőfölény ellen is tudunk valamit tenni. Ma 3–1-nél úgy döntöttem lehetőséget adok mindenkinek, a végeredményt félre tettem, így játszani tudott mindenki 35-45 percet! Ezt nem bántam meg, hisz a cserék közt láttam igazi küzdőket is! Ilyen jellegű játékra van szükség! Van, aki nem tudja értelmezni a csapatjáték fogalmát. Nem azért edzünk heti három alkalommal, hogy valaki tönkrevágja hónapok munkáját. Nem azért hívom el meccsre, hogy elvegye a kedvét a többi 17 játékosnak. Ezzel ezt a fejezetet le is zárhatjuk, sokat tanulva az esetből

– nyilatkozta Somlai Roland a mérkőzés után.  

• Csatolt dokumentumok