Lurkó UFC U14 – Haladás VSE U14 1–2 (1–1)
Lurkó UFC U14: Gáspár (Szalai-Horváth, 41.) – Vincze (Rigó, 80.), Lakner, Horváth S. (Győrvári, 41.), Andor – Vert Zs., Varga N., Szakács (Bertók, 41.) – Farkas B., Gartner (Molnár G., 80.), Babarcki (Tompa, 57.). Vezetőedző: Joó Bálint.
Gólszerzők: Szakács (13., 1–0) 

Városi rangadót rendeztek péntek késő délután Szombathelyen, amelyen a Lurkó UFC U14 (2009) a Haladás VSE csapatát látták vendégül. A találkozó presztízsét növelte, hogy a vesztett pontokat figyelembe véve az U14-es regionális bajnokság második helyezettje fogadta az éllovast. A mieink egy győzelem esetén átvehették volna az első helyet városi vetélytársuktól. Remek körülmények, kifogástalanul előkészített hibrid pálya fogadta a csapatokat az Illés Akadémián, így minden adott volt, hogy egy színvonalas városi derbit láthassanak a kilátogató nézők. 

Sajnos a mieinknél Gudui Dániel öt sárga lapja miatt volt kénytelen kihagyni a mai találkozót, Tompa Ádám pedig betegség miatt nem tudott részt venni a hétközi gyakorlásokon, és rajta kívül is többen küzdöttek betegséggel, sérüléssel az elmúlt hetekben, így nem volt felhőtlen csapatunk felkészülése erre a találkozóra. Ennek ellenére jól kezdtük a találkozót, több ígéretes támadást is sikerült vezetnünk, ám vagy az utolsó passzokba csúszott hiba, vagy egy ellenfél játékosnak sikerült tisztáznia a kapu előtt. Kifejezetten lüktető volt az iram, hol az egyik, hol a másik térfélen folyt a játék. 

A 13. percben egy szép akció végén megszereztük a vezetést: a bal oldalon vezettünk támadást, ahonnan a középen helyezkedő Szakács Benedekhez került a labda, aki remekül vette észre, majd játszotta meg a jobb oldalon induló Farkas Bendegúzt. Bende rávezette a labdát a védőre, majd befelé cselezett, ahonnan visszakészítette a labdát Szakács Benedeknek, aki állítgatás nélkül 18-20 méterről lőtte azt a léc alá, 1–0. Sajnos nem tudtuk sokáig birtokolni a vezetést, öt perccel később rövidre sikerült egy felszabadításunk, ami után a labda az egyik ellenfél játékoshoz került, aki egy csel után, a mi vezető találatunkhoz kísértetiesen hasonló módon lőtt Gáspár Bence kapujába, 1–1.

Ezt követően inkább mezőnyben folyt a játék, kisebb lehetőségek mindkét kapu előtt adódtak, viszont a nagyobb veszélyt mindkét oldalon a pontrúgások jelentették a mérkőzés ezen szakaszában, ám betalálni a szünetig már egyik csapatnak sem sikerült. A félidőben sajnálatos sérülés miatt két játékosunk is jelezte Joó Bálint edzőnek, hogy nem tudják folytatni a játékot. Nem sok telt el a második játékrészből, amikor a mi jobb oldalunkon vezettek támadást a vendégek. Már úgy tűnt, hogy a védőink tisztázni tudnak, de az ellenfél játékosának mégis sikerült a labdát a kapu irányába ellőni, ami rendkívül szerencsétlen módon egy menteni igyekvő játékosunkon irány változtatva hullott a hálóba, 1–2.

Ezt követően mindent egy lapra feltéve igyekezett támadni csapatunk, ám nehezen sikerült feltörni a vendégek saját térfelére visszahúzódó és az eredmény megtartásáért mindent elkövető védekezését. Úgy tűnt, semmi nem akar sikerülni a mieinknek, hiába törekedtek minden erejüket bevetve a gólszerzése. Vagy egy ellenfél játékos vagy volt, hogy a kapufa állta útját a mieinknek. Sajnos a mérkőzés krónikájához tartozik, hogy az utolsó tíz perc már nem a futballról szólt, aminek egyik áldozata a mieink részéről Tompa Ádám volt, aki a lefújás pillanatában igyekezett megszelídíteni egy magasan felé szálló labdát az ellenfél térfelének közepén, mialatt tarkójára az egyik ellenfél játékos egy jó erős ütést mért. Ezután Ádám a földre rogyott, ahonnan hosszú percekig nem volt képes felállni a fájdalomtól és a szédüléstől. Sajnos a három játékvezetőn kívül mindenki látta a futballpályára nem való jelenetet, majd miután a játékvezető észlelte, hogy talán komolyabb a baj, és játékosunk nem önszántából fekszik a földön, egy sárga lappal "jutalmazta" a renitenst... Noha az eredményt semmiben nem befolyásolta volna az, hogy egy ilyen "akció" után az elkövető játékos gyakorlatilag büntetlenül megússza a dolgot, az ugyanakkor elmondható, hogy egy ilyen eset semmiképp sem jó üzenet a pályán lévő gyerekek felé... 

Ádinak innen is mielőbbi jobbulást kívánunk! 

Úgy gondolom, hogy semmi okunk a szégyenkezésre, emelt fővel jöhettünk le a találkozó után a pályáról. Különböző okok miatt nem volt a legideálisabb a felkészülésünk erre a találkozóra, majd a félidei sérülések tovább nehezítették a dolgunkat, de nem szeretnék kifogásokat keresni. Büszke vagyok a csapatomra! Játszottunk mi már ennél a mainál jobb focit, de nem lehet egy rossz szavam sem a gyerekekre, mindenki megtett minden tőle telhetőt a 80 perc során, nagyon akarták a srácok a győzelmet, de sajnos ez most így sikerült... Lehetne itt most a hibákról beszélni, de ez a mérkőzés nem erről szólt. Itt ma mindenki a szívét-lelkét kitette a pályára. A hiba benne van, főleg egy ilyen kiélezett találkozón. Megvoltak a helyzeteink, kapufát is rúgtunk, kicsivel több szerencsével mindkét kapu előtt könnyen alakulhatott volna fordítva is a végeredmény. Úgy érzem, a játék összképét tekintve minimum az egy pontra rászolgáltunk volna, de ilyen a futball... Dolgozunk tovább, Hajrá Lurkó

– mondta Joó Bálint a mérkőzést követően.  

• Csatolt dokumentumok