Háromnegyedpálya után egész pálya: azaz U13-ból az U14-esek közé való megérkezés volt az elmúlt időszak nagy feladata a Nagy Krisztián által vezetett Lurkó UFC U14 (2011) számára. Hatodik helyen zárta a szezon első felét a zöld-fekete csapat: 6 győzelem mellett 3-3 döntetlen és vereség került a zsákba. Az őszről a vezetőedzővel beszélgettünk.

Hogyan alakult a felkészülés?

Hozzám a legközelebb álló csapatot kaptam a 2011-es fiúk személyében, mondhatom, hogy nem teljesen ismeretlenül! Orbán Dani kitűnő munkáját folytathatom a korosztállyal. Egész távolról indítva: a korosztály U13-as záróbulijával kezdtem meg a nyári felkészülést. Nagyon jó volt már ekkor találkozni a szülőkkel, játékosokkal, mindenki tisztán látva vonulhatott a nyári pihenésre. Kellő elszántsággal és valamennyire izgatottan vártam a közös munkát, hiszen a bő létszám mellett Bendegúz fiammal való közös munka és a nagypályás átállás is edzői kihívást jelentett. A nyaralások szokás szerint szabdalták a felkészülés folyamatosságát, a bő keretnek köszönhetően azonban így is 12-14 fővel kezdtünk bele a munkába. Egy távozó játékos és egy sportágat váltó mellett külön büszkeség számunkra, hogy nyáron kapusunk Németh Áron az Illés Akadémiához, Bihary Ádám pedig szeptemberben a Honvédhoz igazolt. A keretünk így is 21 fős. Sajnos a lekötött edzőmérkőzéseink a nyári létszámhiány miatt ellenfeleink kérésére részben elmaradtak. Így kicsit lyukas volt a menetrendünk, a lejátszott mérkőzéseink sem ütemében, sem eredményét tekintve nem voltak a leghasznosabbak, ebben az időszakban többet profitáltunk az edzésekből és az egymás közötti játékokból.

Miképpen zajlott az őszi szezon?

Szeptembertől már majdnem minden beállt a helyére, heti négy edzés, létszám, munka, bajnoki mérkőzések. Engem azonban Vargovics Zsolt szakmai vezetőnek kellett helyettesíteni, szakmai elfoglaltságom miatt. Amennyiben a bajnokságban való szereplést is górcső alá vesszük, jól kezdtünk, de jelenleg még kicsit hullámzó a teljesítményünk, ezért talán a mentális háttér stabilizálása a fő feladat edzői szemmel. Nagyon jó vezéregyéniségeink vannak, és emellett mindenki végzi a mérkőzésen a dolgát, így egy jó téli felkészülés után biztos vagyok benne, hogy ezen a téren is előre fogunk lépni!

Volt-e olyan találkozó, amit kiemelnél?

A 6. fordulóban a Nagykanizsa ellen játszott 2–2-es döntetlennel végződő bajnoki mérkőzésen éreztem úgy, hogy igazából megérkeztünk a nagypályás játékba, de a Haladás elleni 1–1-gyel végződő bajnokin is rendkívül koncentrált, fegyelmezett játékkal rukkoltunk elő. Azt hiszem, ez a játék van legközelebb a csapat képességeihez. Edzőként az a feladatom, hogy ezt a mentalitást minden mérkőzésen elő csalogassam belőlük, illetve elérjem azt, hogy kihozzák magukból.  

Hogyan értékeled a magunk mögött hagyott időszakot?

Meg kellett birkózni a nagypályára átállás minden körülményével: pálya- és kapu méret, létszám, taktikai feladatok, fokozott fizikai igénybevétel, és természetesen a gyorsuló játékkal is. A fiúk abszolút partnerek a munkában, gyorsan tanulnak, ami nagy előny. Komoly erősségünk a kiváló csapatszellem és hangulat, valamint a srácok mögött álló szülői CSAPAT is! Végig fókuszban van a srácok technika és fizikális képzése, melyben Kálócz Zsolt és Takács Gabriella kollégáim kiváló munkát végeznek. Úgy gondolom minden a helyén, a megfelelő ütemben halad a csapattal, kellően gördülékenyen ment az összecsiszolódás, harmonikusnak érzem a srácokkal és szülőkkel való kapcsolatot.  Igyekszem meghálálni a bizalmukat! Munkánk, tanulni valónk van bőven, ezért továbbra is kérem a srácok együttműködését és elvárom a munka, a csapat és a labdarúgás iránti alázatukat! Mindenkinek szeretném megköszönni ezen a fórumon is, aki biztosította a stabil hátteret, külön köszönöm a fiúk becsületes munkáját! 

• Csatolt dokumentumok